A tavaszi hónapokban már sokan gondolkodnak azon, hogy a háromévessé cseperedő gyermeküknek melyik óvodát válasszák, így adja magát a kérdés, mik a legfontosabb szempontok ilyenkor?

Szülőként

Minden a szülőktől indul, ezért fontos, hogy az anyukák, apukák lélekben felkészítsék magukat a következő időszakra. Merjük bevallani magunknak, hogy nekünk felnőtteknek is lehetnek szorongásaink, hiszen az óvodába lépés a gyermek önállósodásának, a leválásnak egy fontos mérföldköve.
Keresztyén szülőként megnyugtató a gondolat, hogy Isten kezébe tehetjük gyermekünket és imádságban hordozhatjuk őt. Gondoljunk arra, mekkora ajándék, hogy gyermekünk fejlődik, nő, halad az önállóság felé.

Különösen fontos, hogy az ovi felé meglegyen a kellő bizalom, ezért ne legyünk szégyenlősek kérdezni, éljünk az információszerzés minden lehetőségével, hogy megnyugodjunk és bízzunk az óvodapedagógusok szaktudásában.

Nem mehetünk el azonban amellett sem, hogy az óvodaválasztás mindenekelőtt értékrendi és bizalmi kérdés, hiszen aki gyermeket vállalt, annak a kicsi a legfontosabb értéke és felelőssége, ezt készül megosztani az óvodával. 

Másodszor készüljünk gyakorlatiasan!

Gondoljuk végig, mi segítheti gyermekünket a minél zökkenőmentesebb beilleszkedésben az óvodai életbe, segítsük az önállósodásban!
● Törekedjünk rá, hogy amennyire csak képes, öltözködjön önállóan.
● Próbálja felismerni, számon tartani a saját holmijait pl. a játszótéren vagy
kiránduláson gyakorolhatjuk együtt.
● Ne etessük, segítsük a picit, hogy az étkezésben is minél önállóbb legyen.
● Szoktassuk rá, hogy jelezze, ha valamire szüksége van, ha valamije fáj, vagy bármilyen apropóból segítségre szorul!- ez magától értetődőnek tűnhet, valójában azonban mégsem az, hiszen a családban általában a szülők már olyan jól ismerik a gyermeket, hogy nem mindig van szükség egyezményes jelekre, azonban az oviban nagyon hasznos ha gyermekünk ki tudja fejezni a szükségleteit.
● Szerezzük be együtt az óvodai élethez szükséges dolgokat, miközben tudatosan hangsúlyozzuk, hogy ezekre mikor és mihez lehet szüksége az ovis lét során.

A közös beszélgetések ereje

Legyünk őszinték, mondjuk el a nehezét is, de a hangsúly az örömteli készülődésen legyen!
Érdemes a kicsivel együtt beszélgetni arról, hogy ő bizony nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!

Sétáljunk az óvoda felé, beszéljünk róla, hogy ide fogunk tartozni, „ez a te ovid”. Ha lehetőség van rá, érdemes az épületbe bekukucskálni, a szekrényeket, kerti játékokat és egyéb érdekességeket szemügyre venni.
Ha eddig ez elmaradt, most elkezdhetünk otthon is kialakítani egy az óvodaihoz hasonló napirendet. Mesélhetünk a gyerekeknek az ovis élményeinkről, jelünkről az ovis barátainkról. Izgalmas gondolat, hogy talán még a nagyi is volt ovis!

Amit ne tegyünk

Mindenképp tartózkodjunk attól, hogy az ovi valamiféle fenyegető nevelési eszközzé váljon „no majd ott megtanítják”, „a gyerekek majd kinevetnek” stb. Beszélgessünk arról is, hogy milyen pici volt a mi kis ovisunk, mikor megszületett, mennyit nőtt, és mi mindent megtanult azóta. Nézegessünk vele erről akár képeket is! A gyerekek biztonságérzetét nagyban növeli, ha a kicsikoráról szóló apró történeteken átsüt, hogy mennyire örülünk neki és milyen büszkék vagyunk arra, hogy ő most óvodás lesz. Beszélgessünk arról is, hogy mi fog történni az oviban, mit fogunk ott csinálni:
● Sok- sok érdekes játék, új pajtások.
● Tágas udvar, ahol lehet szaladgálni, bújócskázni, homokozni.
● Meséljünk nekik a közös étkezések öröméről, a reggeliről, ebédről, uzsiról.
● Lesz meseolvasás, rajzolás-festés, gyurmázás, közös ének és új mondókák.
● Az ovi udvarán rengeteg új bogarat madarat és növényt fedezhet fel a csoporttal.
● És ha épp fáradt, hát alvás is lesz, ilyenkor vele alhat a plüss-állatkája is.

A jó hír, hogy előbb-utóbb minden gyermek beszokik az oviba. Nem érdemes más gyerekeket nézni és az sem jó, ha elvárások vannak bennünk a majdani beszoktatás ideális menetéről. Ha mi, szülőként jól vagyunk és bizalommal el tudjuk engedni a gyermekünket, mert tudjuk, hogy jó helyen van, akkor a pici is sikeresen fogja meglépni ezt az első igazi nagy kihívást a saját kis életében. Bízz magadban és bízz benne, bízzátok magatokat Istenre!